A sors útjai

7. fejezet: Sem veled, sem nélküled

(by Keiko)

Mikor Kagome felébredt, már felkelt a nap…A lány körülnézett, majd a mellette fekvő Inuyashán akadt meg a tekintete.

-         Tehát igaz volt minden...Nem álmodtam...A csók...

Kagome elmosolyodott…majd hangokat hallott…Inuyasha beszélt álmában…

-         Kikyou…- mondta a már átváltozott Inuyasha.

Kagome arcáról lehervadt a mosoly.

-         Kikyouról álmodik...Velem aludt el, és róla álmodik...Még is őt szereti...

A lány arcán végigfutott egy könnycsepp…Majd követte még egy…És Kagome potyogó könnyekkel állt fel Inuyasha mellől.

-         Jobb, ha hazamegyek...

A lány eltűnt az erdőben…

-         Mért kell elmenned? – kérdezte döbbenten Miroku, mikor Kagome bejelentette, hogy egy időre elmegy.

-         Mert…sok dolgom van…- válaszolta Kagome.

-         Akkor szia…- szólalt meg Sango, akinek nem kerülte el a figyelmét Kagome könnyekkel teli szeme.

-         Sziasztok…- köszönt el Kagome is, majd elment.

-         Miért hagytad elmenni? – kérdezte Miroku Sangot.

-         Láttátok, hogy milyen szomorú volt?…- kérdezte Shippou.

-         És nem aludt itt…- jegyezte meg Miroku.

-         Biztos összeveszett Inuyashával…- mondta Sango.

-         Lehetséges…Akkor, reméljük, hogy Inuyasha hamarosan bocsánatot kér tőle…- mondta Shippou.

Eközben Inuyasha felébredt.

-         Vajon hol van Kagome?...

A lány üres helyére nézett.

-         Megkeresem...

A lány illata után indult…Ami a kúthoz vezette…

-         Hazament...

Inuyasha beugrott a kútba.

Eközben Kagome épp belépett a szobájába.

-         Hogy hihettem azt, hogy szeret?...Hiszen Kikyout szereti...Rájöhettem volna előbb is...

Kagome hirtelen lépteket hallott, és belépett a szobájába Inuyasha.

-         Kagome, hova mentél?…- kérdezte, majd meglátta a lány kisírt szemeit.

-         Mi a baj? – kérdezte.

-         Hagyj…- fordult el Kagome.

-         De Kagome…

-         Menj innen! Menj vissza Kikyouhoz! Hiszen őt szereted! - szólalt meg szomorúan Kagome.

-         Én ilyet nem mondtam…- mondta Inuyasha.

-         Hallottalak álmodban…Róla beszéltél…- suttogta Kagome.

-         Mi?…

Kagome visszafordult…Inuyasha látta, hogy a lány sír…

-         Most jobb, ha mész…- szólalt meg a lány, kitolva Inuyashát a szobájából, és becsukva előtte az ajtót.

Inuyasha hallotta, hogy a lány tovább sír…majd szomorúan a kúthoz ment, és visszament a középkorba.

-         Tényleg Kikyouval álmodtam...nem tudom elfelejteni őt...de itt van Kagome is...

Inuyashát elnyelte az erdő.

Nem sokkal ezután Kagome az iskolába készült. A barátnői már várták.

-         Szia Kagome! – köszöntek a lányok.

-         Sziasztok! – köszönt Kagome is.

-         Hogy-hogy ilyen hamar meggyógyultál? – kérdezte Ayumi.

-         Igen, eléggé fájhattak azok a hólyagok az arcodon…- szólalt meg Eri.

-         És még a reumád is!…- tette hozzá Yuka.

-         Már jól vagyok…- válaszolt Kagome.

-         Nagyapa...Egyszer nem mondhatnád azt, hogy megfáztam?!?!?!

-         Gyere! Becsöngettek! – a lányok bevonszolták Kagomét a terembe.

Mikor véget ért a tanítás, a négy lány együtt indult el haza.

-         Tényleg, Kagome, nem is mondtad, hogy mi van a barátoddal…- szólalt meg Eri.

-         Igen, mi van vele? – kérdezte Yuka és Ayumi.

-         Ööö…Semmi…Nem érdekes…

-         Nem mondhatom azt, hogy megcsókolt, aztán a régi barátnőjével álmodott...Jaj, Inuyasha! Hiányzol!...

-         Kár…- majd a lányok elbúcsúztak Kagométól, és mindenki hazament.

Kagome megállt a Goshinboku előtt.

-         Inuyasha...De hiányzol...De nem mehetek vissza! Akkor újra megtörténik minden!...De akkor is hiányzik...Nem bírom nélküle...

Kagome hirtelen elhatározással összepakolt, és beugrott a kútba…

Folyt. köv.

A sors útjai

8. fejezet: Visszatérés

(by Keiko)

Kagome kimászott a kútból.

-         Még mindig nem tudom, miért jöttem vissza...De...Tudom...Inuyasha miatt...Remélem, nem lesz belőle veszekedés...

Elindult arra felé, amerre barátait sejtette.

Eközben Sango éppen a szomorú arccal ülő Inuyashát nézte.

-         Szerinted mi baja van, Miroku? – kérdezte a mellette ülő szerzetest.

-         Nem tudom…Talán komolyabban összeveszett Kagoméval, és lelkiismeret furdalása van…- válaszolt Miroku.

-         Akkor miért nem kér bocsánatot?…– kapcsolódott be a beszélgetésbe Shippou is.

-         Azt nem tudom…- válaszolt Miroku.

-         EZ NEM TARTZIK RÁTOK!!!!!!! – ordította Inuyasha.

Mirokuék megvonták a vállukat.

-         Remélem, Kagome hamarosan visszajön…- mondta végül Shippou.

Inuyasha csak komoran nézett maga elé.

-         Már ha visszajön...

Hirtelen hatalmas szél kerekedett. Inuyasha felkapta a fejét.

-         Már csak az a rühes farkas hiányzott…- morogta félhangosan.

Egy forgószél közeledett…Majd megjelent Kouga.

-         Hello palotapincsi! Hol van az asszonyom?

-         NEM VAGYOK PINCSI, ÉS NEM AZ ASSZONYOD!!!!!!! – ordította dühösen Inuyasha.

Kouga, akit kicsit meglepett Inuyasha dühének mértéke, hátrált egy lépést.

-         Nyugi kutyus…Csak azt akarom tudni, hol van Kagome…- mondta.

-         Hazament…- válaszolt Inuyasha.

-         És az merre van? –kérdezte Kouga.

-         Szerinted el fogom mondani? – kérdezte gúnyosan Inuyasha.

-         Az erdőben van egy…- kezdte Shippou, de befejezni már nem tudta, mert Inuyasha egy hatalmasat ütött a fejére.

-         Ne mondd el neki!!! – kiabálta a hanyou.

-         Na ide figyelj, kutyus…Vagy elmondod…- kezdte Kouga

-         Vagy mi lesz?…Addig vonyítasz, amíg meg nem halok?…- kérdezte gúnyosan Inuyasha, de utána hirtelen elhallgatott, és a tisztás széle felé bámult.

Kagome már elég közel volt a barátaihoz, mikor ordítozást hallott.

-         Veszekednek?...

Érthetően hallotta Inuyasha hangját…Megszaporázta lépteit, a tisztás felé indult…

Mikor odaért, fuurcsa látvány tárult a szeme elé. Shippou egy hatalmas púpot tapogatott a fején, Miroku és Sango kissé távolabb állt, hogy ha kell, beavatkozzanak a veszekedésbe. A veszekedő pár pedig nem volt más, mint…

-         Inuyasha és Kouga? Mikor jött Kouga? Mi folyik itt?!

-         Na ide figyelj, kutyus…Vagy elmondod…- mondta épp akkor Kouga.

-         Vagy mi lesz?…Addig vonyítasz, amíg meg nem halok?…- kérdezte gúnyosan Inuyasha, majd elhallgatott, amikor meglátta a fák közül épp kilépő Kagomét.

-         Kagome?…- suttogta.

Erre már Kouga is felfigyelt…Egy lépéssel Kagome előtt termett.

-         Drága Kagomém…- kezdte, és megfogta Kagome kezét.

-         Azonnal engedd el!!!! – kiabálta Inuyasha, de Kouga nem nagyon törődött vele.

-         Gyere Kagome, hagyjuk itt ezt a bosszantó kutyát…- mondta, majd felkapta a megdöbbent Kagomét, és elrohant vele.

Folyt. köv.

A sors útjai

9. fejezet: Ayame

(by Keiko)

Kouga egy hegy tetején állt meg, s letette Kagomét.

-         Itt végre nyugodtan beszélhetünk…- mondta.

-         Miért jöttél? – kérdezte Kagome.

-         Mert megtámadtak minket…Segítened kéne a sebesültek ellátásában…- válaszolta Kouga.

-         Rendben, segítek…- mondta Kagome.

Kouga újra felkapta a lányt, és a farkasveremhez vitte. Ott a farkas szellemek lelkesen üdvözölték Kagomét.

-         Szia Hugi! Rég láttunk…

-         Ööö…Sziasztok…- köszönt a kissé zavarban lévő Kagome is.

Mire Kagome ellátta a sebesülteket, este lett. Kouga és néhány farkas épp vadászni volt, a többiek meg vagy őrködtek, vagy a barlangban henyéltek.

-         Elmegyek, megfürdök…- szólalt meg Kagome, és elindult kifelé.

-         Nem kell messzire menned, itt a folyó a barlang előtt, minket nem zavar, ha fürdesz…- szólalt meg az egyik farkas.

Miután a felszólaló egy hatalmas púpot kapott Kagométól, nem volt több ilyen javaslat.

Kagome egy messze lévő hőforráshoz ment fürödni. Már javában fürdött, mikor egy másik alak jelent meg a hőforrásnál.

-         Bocsánat…Van itt valaki?…- kérdezte egy női hang.

-         Igen…De nem zavarsz…Bejöhetsz, ha akarsz…- válaszolt Kagome, miután meggyőződött arról, hogy nem az egyik „bátyja” jött.

Kagome hamarosan megpillantotta a másik lányt. A lánynak hosszú, barna haja volt, amit kettéválasztva kötött meg, és zöld szeme.

-         Szia, én Ayame vagyok…Remélem, nem zavarok…- mutatkozott be a lány.

-         Nem, dehogy is…Én Kagome vagyok…- mutatkozott be Kagome is, majd ayamére nézett.

-         Te szellem vagy, ugye? – kérdezte.

-         Igen…Farkas szellem…Te meg halandó, igaz…? – kérdezett Ayame is.

-         Igen…

-         Ő is farkas szellem?...

Hirtelen mindketten furcsa zajokat hallottak.

-         Mintha jönne valaki…- fülelt Ayame.

-         Igen…Fel kéne öltöznünk…- válaszolta Kagome.

-         Két szilánk közeledik...Biztos Kouga az...

A lányok épp csak felöltöztek, mikor megjelent Kouga.

-         Kagome, itt vagy? – kérdezte.

-         Igen…- válaszolt Kagome.

Kouga ekkor Ayamére nézett, aki már régóta őt nézte.

-         Kouga?…- kérdezte a lány.

-         Szia Ayame…- válaszolt lassan Kouga.

-         Ti ismeritek egymást?…- kérdezte Kagome.

-         Igen…Kouga menyasszonya vagyok…- válaszolta Ayame.

Folyt. köv.