A sors útjai

28. fejezet: Hazatérés

(by Keiko)

Kagome anyja épp a házban takarított, mikor berontott Inuyasha, a karjaiban Kagomével.

-         Uram isten! Mi történt?! – kérdezte Kagome mamája.

-         Megsérült! A sebe folyton felszakad, el kell látni! – mondta Inuyasha.

Kagome mamája gyorsan felhívta a mentőket, és nemsokára megjelent egy mentőautó Kagoméért.

A beteget bevitték a kórházba, az anyja is vele tartott. Inuyasha Soutával maradt, pedig legszívesebben ő is berohant volna Kagoméhoz, de Soutára is kellett vigyázni, a nagypapa pedig vidékre ment.

Így hát Inuyasha és Souta elszórakozták a nap további részét. Tv-t néztek, megettek vagy húsz zacskó chipset…pontosabban Inuyasha evett meg vagy húsz zacskó chipset, Soutának nem sok maradt. Miután kibunyózták magukat a chipsért (Inuyasha nem vitte túlzásba a verekedést…Souta szerencséjére :-D ), megjelent Kagome anyja.

Miután feltakarítatta a fiúkkal a sok szemetet, amit a chipsevés és a verekedés közben „termeltek”, Inuyashához fordult.

-         Kagome szeretné, ha bemennél hozzá…- mondta.

Inuyasha rögtön felugrott. Miután Kagome mamája adott neki megfelelő ruhát, meg egy baseball sapkát, hogy eltakarja a füleit, rögtön indult Kagoméhez…Indult volna, ha tudja, merre van a kórház…De nem tudta…(J) Ezért visszament, és megkérdezte…Majd miután elmagyarázták neki, elindult a kórház felé…

A normális közlekedést túl lassúnak találta, ezért inkább a háztetőkön közlekedett…Szerencsére senki sem látta meg…(Vagy ha mégis, az rögtön felkeresett egy elmegyógyintézetet, de ilyen esetről nem tudok…:-D)

Hamar megérkezett a kórházba, ahol nem vacakolt azzal, hogy bejelentkezzen a recepción, mint minden normális ember, hanem egyből felugrott Kagome ablakába, ahonnan már messziről érezte a lány finom illatát…

Kagome egyedül volt a szobában…aludt…

Inuyasha halkan beugrott az ablakon, majd leült Kagome ágyának szélére…A lány kinyitotta a szemét.

-         Inuyasha…- mondta mosolyogva.

Inuyasha csak megcsókolta.

-         Hogy gyógyítottak meg?…- kérdezte.

Kagome felhúzta a hálóingét, megmutatva a varratokat.

-         Ha a seb begyógyul, kiveszik őket…- magyarázta.

Inuyasha csak félig hallotta a lány szavait, ugyanis Kagome a kelleténél egy kicsit magasabbra húzta a hálóinget, ezzel akaratlanul is megmutatva kerek idomait…(J)

Kagome, miután befejezte a magyarázást, meglepődve tapasztalta, hogy Inuyasha egy pontot néz…Követte a hanyou pillantását, majd elpirulva húzta volna lejjebb a hálóinget…De Inuyasha elkapta a kezét, és megcsókolta…De nem elégedett meg ennyivel…Végigcsókolta Kagome nyakát…Majd lassan mindkettőjükről lekerültek a ruháik…

-         Inuyasha…- suttogta Kagome.

-         Szeretlek…- folytatta a lány.

-         Én is szeretlek…- válaszolt a hanyou, és magcsókolta kedvesét.

Inuyasha befészkelődött Kagome mellé az ágyba, folyamatosan csókolva a lányt…A két test egy ritmusra mozgott…A szenvedély egyre nőtt…

A hold bevilágított az ablakon…Megvilágítva a fiatalokat…

Majd Inuyasha és Kagome egymásé lettek azon a holdfényes éjszakán…Azon az éjszakán, amely mindkettejük emlékezetébe alaposan belevésődött…

Folyt. köv.

A sors útjai

29. fejezet: A jóslat

(by Keiko)

Kagomét még két hétig tartották benn a kórházban. Inuyasha minden éjjel elment hozzá, néha még nappal is benézett, de ekkor Kagome általában tanult. A barátnői minden nap hozták neki a leckét, így sikerült minden lemaradást pótolnia…Igazából Inuyasha nappali látogatásainak Kagome vetett véget, mikor egyszer a hanyou épp akkor akart az ablakon beugorva megjelenni, mikor Kagoménél ott voltak a lányok. Szerencsére, ebben a szándékában Kagome sikeresen megakadályozta Inuyashát, méghozzá egy halk Osuwari-val. Sajnos ez Inuyashának már nem volt akkora szerencse, mert Kagome szobája a második emeleten volt…(J) Miután Inuyasha feltápászkodott a földről, (ezúttal senki sem látta J) eldöntötte, hogy csak éjszaka megy majd Kagoméhez…Majd otthagyta a fél méter mély krátert, amit lezuhanásával „csinált” a járdára…(J)

Aznap, mikor Kagomét kiengedték, a lánynak még nagyon sok vizsgálaton kellett átesnie, ezért már lement a nap, mikor kilépett a kórház épületéből…

Kagome nem is nézett maga elé, ezért nekiment egy előtte álló embernek…

-         Jaj, annyira sajnálom! – mondta lehajtott fejjel a lány, majd az emberre nézett, és elakadt a szava.

-         Inuyasha?…- kérdezte hitetlenkedve.

A fiú teljesen megváltozott…Mivel újhold volt, arany helyett barna szemekkel nézett a lányra, haja is fekete volt…De a ruhája is más volt…Egy sötétkék kicsit feszülő farmert, és egy piros ujjatlan felső volt rajta…Kagome majdnem elolvadt, mikor meglátta…Főleg, amikor Inuyasha elmosolyodott…

-         Hello…Látom, már kiengedtek…- mondta.

Kagome csak bólintott. Inuyasha ekkor odahajolt a lányhoz, és megcsókolta…Kagome viszonozta a csókot…

Majd hazamentek. Kagomééknál nagy volt az öröm, hogy a lányt végre kiengedték a kórházból…Mivel jegyeit sikerült kijavítania, az anyja is elengedte a középkorba…De még nem mentek aznap…Azzal az indokkal, hogy Inuyasha most ember, és hogy Kagomének is pihennie kell, úgy döntöttek, csak holnap indulnak…

Kagome családjától nemsokára látványos Jó éjszakáttal búcsúzott a két fiatal…Felmentek Kagome szobájába, bezárták az ajtót, de nem alvásra készültek…

-         Nagyon hiányoztál…- suttogta Inuyasha, végigsimítva Kagome nyakát, majd megcsókolva a lányt…

Kagome nem válaszolt, csak viszonozta a csókot…Nem sokkal később már mindketten megszabadultak a ruháiktól…És szenvedélyes együttléttel töltötték az éjszakát…

Másnap reggel Kagome korán felébredt. Inuyasha úgyszintén. A pár úgy döntött, megnézik a napfelkeltét. Inuyasha felkapta Kagomét (miután, természetesen felöltöztek J), és átugrott vele a Goshinboku egyik ágára…Mivel Kagome még így is didergett, Inuyasha betakarta a kimonójával, és átölelte. Így nézték végig a napfelkeltét.

Ezek után elbúcsúztak Kagome családjától, és visszatértek a középkorba. Barátaik a kút körül tébláboltak, néha odanézve, hogy mikor jelennek már meg Inuyasháék, ugyanis Inuyasha, miután meglátogatta Kagomét a kórházban, elment, és értesítette őket a közelmúltan történt eseményekről, amelyekről lemaradtak. Ezért, mikor Inuyasha és Kagome kilépett a kútból, lelkesen fogadták őket, de leginkább Kagomét.

-         Kagome! Meggyógyultál?…- kérdezte Shippou, Kagome ölébe ugorva.

Kagome bólintott.

-         Igen, Shippou, jól vagyok…- mondta.

Miután mind kiörülték magukat, Inuyasha megdermedt.

-         Annak a nyomorult Kougának érzem a szagát…- morogta, Kagomére sadítva.

-          Nagyon remélem, hogy az a nyomorult farkas tényleg leszállt Kagoméról...

Kagome mosolyogni kezdett. Inuyashának eszébe jutott Kagome új képessége, és fülig elvörösödött. A többiek semmit sem értettek az egészből, ugyanis nekik nem mondták el, hogy Kagome hallja a gondolatokat. Kagome mosolygott még egy darabig, majd összeráncolta a homlokát.

-         Nem érzem a szilánkokat...Pedig Inuyasha azt mondta, Kouga az...Lehet, hogy nincsenek nála a szilánkok?...

Hirtelen feltűnt Kouga, a karjaiban Ayaméval…Mindketten nagyon megviseltnek tűntek…A ruháikon és a bőrükön égés nyomok látszottak…

-         Kouga! Mi történt?! – kérdezte Kagome.

Kouga válaszolni akart, de ekkor majdnem elejtette Ayamét, majdnem összesett…

-         Segítenünk kell neki…Vigyük őket Kaedéhez! – mondta.

Az idős papnő miután megvizsgálta Kougékat, és Kagomével ellátták a sebeiket, a két farkas démonhoz fordult.

-         Ki támadott meg titeket?…- kérdezte.

-         És hova tűntek az ékkőszilánkok?…- kérdezte Kagome is.

Most már biztosan érezte…A szilánkok nincsenek Kougánál…

Kouga lehajtotta a fejét…

-         Ha az a nyomorult nő nem támadja meg Ayamét, nem adom át neki a szilánkokat...Megkeserülöd még ezt, Katara!...

-         Egy nő támadott meg minket…- kezdte Kouga

-         Katara volt…Bántotta Ayamét, Kouga ezért adta oda neki a szilánkokat…- fejezte be akaratlanul Kagome.

Mindenki döbbenten nézett a lányra.

-         Ezt…ezt meg honnan tudod?…Hiszen nem is mondtam ki!…- mondta értetlenül Kouga.

Kagome Inuyashára nézett, majd beszélni kezdett…

-         Hallom a gondolatokat…- mondta.

Mindenki teljesen ledöbbent…Kivéve Kaedét, aki gyorsan felállt, és elment a kunyhó hátsó része felé…És egy régi papírral tért vissza…

-         Mi az?…- kérdezte Kagome.

-         Ez egy…- kezdte volna Kaede, de ekkor befutott Sesshoumaru, Jakennel és Rinnel.

-         Sziasztok! - kiáltotta Rin, és mindenkinek a nyakába borult…Majd megállapodott Shippou mellett, és leült a kis róka démon mellé.

-         Te meg mit keresel itt?! – üdvözölte nagyon kedvesen Inuyasha a bátyját.

-         Ismerik egymást?…- kérdezte Kouga és Ayame Kagométól.

-         Sesshoumaru Inuyasha bátyja…- válaszolt a lány.

-         Nem hozzád jöttem, Öcsi…hanem Kagoméhoz…- mondta Sesshoumaru.

-         Hozzám?…- kérdezte a lány.

-         Igen…Azt szeretném tudni, nem tudod-e, mit jelent az, hogy Lelkek Háborúja…- mondta a youkai.

-         Lelkek Háborúja?…Nem, nem tudom…Nem hallottam róla…- mondta Kagome.

-         Miért akarod tudni? – kérdezte.

-         Sokat hallottam ezt a kifejezést mostanában…- válaszolt Sesshoumaru.

-         Én tudom, mit jelent. – szólalt meg Kaede.

Mindenki az idős nőre figyelt.

-         Ez egy jóslat…- mutatta meg a papírt a nő.

-         Ez a jóslat arról szól, hogy lesz egy időszak, amikor a gonosz erőre kap…Ekkor lesz a jónak egy utolsó lehetősége, hogy megnyerje ezt a csatát…Ekkor lesz a Lelkek Háborúja…- mondta, de Inuyasha közbevágott.

-         És akkor?…Ezt most miért mondtad el nekünk?…Bármikor eljöhet az a háború…- mondta a hanyou.

-         Azt akartam még mondani, hogy ez a háború akkor kezdődik el, amikor megjelenik egy miko, aki olvas a gondolatokban, és a Hold körül a csillagok gyűrű formában állnak…- fejezte be Kaede.

Teljes csönd szállt a csapatra. Sesshoumaru kicsit értetlenül nézett rájuk.

-         És akkor mi van?…- kérdezte.

-         Kagome hallja a gondolatokat…- kezdte Sango.

-         És a Hold körül néhány napja gyűrű alakban állnak a csillagok…- fejezte be Miroku.

-         Akkor elkezdődik a Lelkek Háborúja…- mondta komor hangon Kagome.

-         És még az van megírva a jóslatban, hogy a Háború kezdete előtt egyesülni fog az Öt Lélek…- mondta Kaede, de hogy ez mit jelent, azt egyikük sem tudta, mert maximum a Négy Lélekről hallottak eddig, ötről nem…

Mindenki komoran nézett maga elé…Hiszen ha minden igaz, ez lesz koruk legnagyobb csatája…És a világ sorsa múlik a kimenetelétől…

Folyt. köv.

A sors útjai

30. fejezet: Vihar előtti csend

(by Keiko)

-         Furcsa ez a csend…- szólalt meg Kagome.

-         Igen…Semmi mozgás…- mondta Inuyasha.

Három búcsúztak el Kaede anyótól, de azóta egyetlen démont sem láttak. Rin és Shippou az anyónál maradt, mert Inuyasháék úgy gondolták, ott biztonságosabb.

-         Most persze sehol egy démon…Amikor meg nem kellene, Naraku biztosan ránk küld egy csapatot…- mondta Miroku.

Mióta elindultak, Naraku kastélyát keresték, de semmi nyomot nem találtak…Mégis kelet felé tartottak…Valami mintha arra húzta volna őket…

-         Naraku biztosan berezelt, és elbújt…- mondta Inuyasha.

-         Nem…Ez olyan, mint a vihar előtti csend…Mikor úgy tűnik, minden rendben van, aztán hirtelen kitör a vihar…- szólalt meg Kagome.

-         Aha…De azt nem értem, ti miért jöttetek velünk?! – nézett Inuyasha bosszúsan Sesshoumarura, Kougára és Ayamére, meg a farkasokra, akiket magukkal hoztak.

-         Ne hidd azt, hogy nekem ez akkora élvezet, Öcsi…- mondta Sesshoumaru kissé gúnyosan.

-         NE HÍVJ ÖCSINEK!!!! – ordította Inuyasha.

-         Ahogy akarod, Öcsikém…- válaszolt gúnyosan Sesshoumaru, külön kihangsúlyozva az „Öcsikémet”.

Inuyasha már kezdett volna nekiugrani Sesshoumarunak, de Kagome leállította…Illetve lefektette. (J)

-         Osuwari. – mondta a lány unottan.

-         Ezt ma már ötödször játsszák el…- mondta unottan Ayame.

-         Kezd kicsit idegesítő lenni…- mondta Kouga is.

-         Akkor menjetek el! Semmi szükség rátok, egyedül is elbánok Narakuval! – mondta Inuyasha, miután feltápászkodott a földről.

-         Álmodik a nyomor…- morogta félhangosan Sesshoumaru…Azért elég hangosan ahhoz, hogy mindenki meghallja.

-         MIT MONDTÁL?!?!?! – kezdte volna újra Inuyasha, de Kagome megköszörülte a torkát, ezért a hanyou gyorsan lehiggadt, mielőtt még újra a földre kerülne.

-         Inuyasha…Azért jönnek ők is, mert így több esélyünk lesz Naraku ellen…- mondta Kagome aznap már ki tudja hányadszor.

Inuyasha még morgott egy ideig, majd végre tejesen lenyugodott…A többiek nagy örömére…

-         Kíváncsi vagyok, Naraku mekkora sereget gyűjtött össze…- szólalt meg Sango.

-         Biztosan nagyot…- mondta komoran Miroku.

-         De nem minden embere van vele…- mondta Inuyasha.

-         Kiről beszélsz?…- kérdezte Ayame.

-         Kaguráról…Még régebben megkeresett…Szabad akar lenni, de szíve Narakunál van…Így irányítja…- magyarázta Inuyasha.

-         Aha…- értette meg mindenki.

Egy ideig mindenki csöndben menetelt…Majd Kouga, Ayame, Inuyasha és Sesshoumaru felkapták a fejüket.

-         Valami jön…Valami, aminek Naraku szaga van…- mondták.

Mindenki felkészült. Hamarosan megjelent egy csomó szárnyas démon…Akiket egy csapat mérges darázs kísért…A démonok rögtön célba vették a csapatot.

-         Úgy látszik, Naraku eddig várt…- jegyezte meg Sesshoumaru, miközben belevetette magát a csatába.

Senk sem válaszolt, mindenki a démonokkal volt elfoglalva…Azok, bár nem voltak olyan erősek, de sokkal többen voltak, mint ők, ezért a harc elején fölényben voltak…

De aztán Inuyasháék összeszedték magukat, és a démonok kezdtek fogyni…Mikor már csak nagyon kevés démon maradt, az egyik megragadta Kagomét, majd mind eltűntek…

-         KAGOME!!!! – ordította Inuyasha, de már nem tehetett a lányért semmit sem…

Folyt. köv.