A sors útjai
31. fejezet: Fogságban
(by Keiko)
Kagome egy sötét szobában ébredt fel…Utoljára arra emlékezett, hogy az egyik szellem felkapja, aztán elájult…
- Látom, felébredtél…- szólalt meg egy hang a közelében.
Kagome a hang irányába nézett…Naraku volt az, az oldalán Katarával.
- Mit akartok tőlem?! – kérdezte a lány, és megpróbált felállni, de nem tudott, mert odaláncolták a falhoz és a padlóhoz.
- Természetesen a nálad lévő szilánkot…Ami Inuyashát démonná változtatta…- mondta Naraku.
- Igazából elég érdekes, hogy meg tudtad törni a varázslatot, de legalább Kikyou nem áll többé az utunkban…- folytatta Katara.
- Szóval elsősorban ezért akarták Inuyashát démonná változtatni...
- Jól gondolod…- mondta Katara.
- Az, persze, jobb lett volna ha titeket is megöl, de így is hasznunk volt az egészből…- szólalt meg Naraku.
- Kikyou sok bajt okozott volna...Hiszen benne élt Midoriko lelkének az a része, amit az a miko nem zárt az ékkőbe...
Kagome csak hallgatott…
- Akkor add át nekünk a szilánkot! – mondta Naraku.
- Azt nem lehet…- mosolyodott el Kagome.
- MI?!?!?! – kérdezte Naraku dühödten.
- Nyugodj meg, drágám…- mondta Katara, Naraku kezére téve a kezét.
- Szóval játszani akarsz, halandó?…- kérdezte gúnyosan.
- Meg is kínozhatlak, ha akarod…- mondta, s a kezében egy lánggömb jelent meg.
- Tudod, milyen érzés, mikor ég a bőröd?…Most megtudhatod…Nem fogsz rögtön meghalni…Szenvedni fogsz, és addig megtalálom a szilánkot…- mondta, s elmosolyodott.
De Kagome csak mosolygott…
- Meg is kínozhatsz, ha akarsz…De a szilánkot nem szerzed meg…Mivel nincs nálam…- mondta mosolyogva a lány.
- Nincs nálad?…- mondta döbbenten Katara, majd megnyugodott.
- Akkor…
- Inuyashánál van…- fejezte be a démon helyett Naraku.
- Ez nem probléma…Az a korcs úgy is eljön megmenteni téged…- mondta, majd kitépett egy szálat Kagome hajából.
- És majd oda is adja a szilánkot…Egy szellembábúért…És utána megölöm őt, és a barátait is…- mondta Naraku.
- Te pedig…Majd később mész utánuk…Megfelelő mennyiségű kínzás után, természetesen…- mondta Naraku, Katarára pillantva.
A démon elmosolyodott, majd a pár otthagyta Kagomét.
- Szóval ezért akarták megölni Kikyout...Mert ő végül is Midoriko reinkarnációja...Akkor egy kicsit én is az vagyok...Jaj...Segítenem kell Inuyashának...Nem szabad, hogy Naraku bántsa őket...De ahhoz ki is kell innen jutnom...
Kagome megpróbálta megmozdítani a karját, de a láncok szorosan tartották…
- Hogy fogok én kijutni innen?…- sóhajtotta elkeseredetten a lány.
- Majd én segítetek…- hallatszott egy női hang a sötétben.
Kagome, amennyire a láncok engedték, megfordult, és megpillantotta hirtelen jött szövetségesét…
- Kagura! Te mit keresel itt?…- kérdezte döbbenten.
Folyt. köv.
A sors útjai
32. fejezet: Az Öt Lélek
(by Keiko)
- Segítek neked…- válaszolta egyszerűen Kagura, majd egy intéssel eltüntette Kagome láncait.
- Köszönöm…- mondta Kagome, miután felállt.
- Mennünk kell…Most meg tudsz szökni…- mondta Kagura.
Kagome bólintott, majd a démon után indult…De miközben a palota folyosóin rohantak, furcsa hangokat hallottak…Mintha lettek volna valakik odakint…Hamarosan elérték a palota kapuját, és kiléptek…Majd megtorpantak…Érdekes látvány tárult a szemük elé…
- Ott van a kastély! – kiáltotta Ayame.
- Oda vitte Naraku démona Kagomét…Érződik Kagome illata…- mondta Inuyasha.
A csapat azóta a szörny nyomában volt, amióta az elrabolta Kagomét…A nap már lemenőben volt.
- Akkor igyekezzünk! El sem merem képzelni, mit csinál Naraku Kagoméval, ha nem adja át neki a szilánkot…- szólalt meg gondterhelten Sango.
- Semmit…- szólalt meg Inuyasha.
Mindenki kérdőn nézett rá…
- Nem csinál vele semmit sem, mert a szilánk nincs Kagoménél…Nálam van…- mondta, elővéve a szilánkot.
A többiek így megértették, miért rohant annyira Inuyasha…Féltette Kagomét, mert nagy volt az esélye, hogy Naraku megöli a lányt, ha megtudja, hogy a szilánk nincs nála…
- Nem fogja megölni…- szólalt meg Sesshoumaru, szinte kitalálva a többiek gondolatait.
- És miért nem?…Az lenne a logikus…- szólalt meg Kouga.
- Mert arra használja, hogy Inuyashát csapdába csalja, és így megszerezze a szilánkot…- adta meg a választ Sesshoumaru.
- Aha…- értette meg mindenki.
A csapat tovább indult…Nem sokára elérték a palotát, és gyanúsan könnyen bejutottak…A palota udvarán ott állt Naraku, Katarával…és egy oszlophoz kötözve ott volt…Kagome.
Inuyasha szíve kihagyott egy másodpercre, mikor meglátta a lányt, majd egy kicsit megnyugodott…Kagome nem halt meg, csak nem volt magánál…De valami még is furcsa volt, de Inuyasha nem tudott rájönni, mi az…
- Végre itt vagytok…Elég nagy csapattal jöttetek, kisebbre számítottam…- mondta Naraku.
- Engedd el Kagomét! – kiáltotta Inuyasha.
- Még nem…Előbb egy apró dolgot kérnénk…- mondta mosolyogva Katara.
Inuyasha összeszorította az öklét, de utána elővette a szilánkot…És akkor hirtelen elvakította valami, ami rózsaszín fényű volt, és előtte suhant el, egyenesen Kagome felé…Majd a lány teste eltűnt…
Kagome és Kagura Inuyasháékat pillantotta meg, Narakuval és Katarával szemben…És Narakuék mellett…Ott volt Kagome…Az ajtónál álló Kagome csak nézett…
- Biztosan egy szellembábú...
Ebben a pillanatban Inuyasha elővette a szilánkot a kimonójából, és Naraku felé közeledett vele…Kagome rögtön cselekedett…Kilőtt egy nyilat az áll-Kagome felé…Aki eltűnt, csak a bábú maradt a helyén…
- Csak egy bábú volt…- mondta Miroku.
Inuyasha a palota felé nézett, hiszen onnan jött a nyíl…És ott megpillantotta Kagomét, mögötte pedig Kagurát…
Sajnos, Naraku is észre vette őket, de Kagurát később. Mikor ránézett a boszorkányra, gúnyosan elvigyorodott…
- Látom, Kagura, nem tudod, mi az, hogy hűség…- mondta.
- Nem tartozom hozzád! Elegem van belőled, és a parancsolgatásból…A saját életemet élem! – mondta Kagura.
- Ebben az esetben…- szólalt meg Naraku, majd elővette Kagura szívét, és összeszorította.
A boszorkány összeesett, de még nem halt meg…Kagome kilőtt egy nyilat Narakura, vigyázva, nehogy a szívet találja el.
- Most véged! – kiáltotta.
A nyílvessző kisodorta Naraku kezéből Kagura szívét, ami egyenesen Kagome kezébe esett…A lány gyorsan lehajolt vele Kagurához, és a nő mellkasához tartotta a szívet…Az egy fehér villanás kíséretében visszatért Kagura testébe. De ekkor Naraku felordított…Kagome nyílvesszője jobban eltalálta, mint ahogy bárki elképzelhette volna. Naraku mellkasából hirtelen kiszakadt a majdnem teljes ékkő. Ekkor az Inuyashánál lévő szilánk az ékkőhöz csatolódott, s így a Shikon no Tama egy lett. Mindenki döbbenten figyelt. Az Ékkő, ahelyett, hogy a földre esett volna, a levegőben maradt, és Kagome felé közelített…Mikor már majdnem elérte a lányt, az Ékkőből kiszállt a Négy Lélek…Majd Kagoméból is kiszállt a lelke, de a lány teste nem hanyatlott a földre, állva maradt…A Négy Lélek és Kagome lelke egy hatalmas, lilás-rózsaszín fény kíséretében összeolvadtak, majd visszatértek Kagome testébe…
- Ez hát az Öt Lélek…Kagome lelke és a Négy Lélek…- suttogta Myouga Inuyasha vállán.
Inuyasha most nem kérdezte meg, hogy hogy került ide, mert ő is a furcsa jelenséget bámulta.
Ekkor Kagome kinyitotta a szemét…Testét fehér fény vette körül…A normális ruhája helyett egy papnői ruha volt rajta…Néha a haja mintha más-más fazonú, és hosszúságú lett volna…
- Most véged van, Naraku! – szólalt meg, de Kikyou hangja is szólt az övé mellett…És nem csak Kikyou-é…Egy másik női hang is szólt…
- Ez Midoriko…- szólalt meg Myouga.
- Midoriko, Kikyou és Kagome…- mondta Inuyasha.
Ekkor a Hold, ami már korábban feljött, nappali világossággal árasztotta el a környéket…Körülötte a csillagok gyűrű formában álltak…
Mindenki tudta, mit jelent ez…
- Véged van, Naraku!…Mert elkezdődött a Lelkek Háborúja…- mondta Kagome, persze Kikyou és Midoriko hangja is szólt az övé mellett…
Folyt. köv.
A sors útjai
33. fejezet: Lelkek Háborúja
(by Keiko)
- Hát legyen…- mondta Naraku, és hirtelen a csapatot több száz szellem fogta közre…
Mindenki teljes erejéből kezdett harcolni, mert tudták, most nem csak a saját életükért, hanem a világért is harcolnak. De még így is vesztésre álltak. Ha megöltek egy démont, tíz jött a helyébe…A démonok sarokba szorították őket…Már szinte biztos volt, hogy meghalnak…
- Itt vannak…- szólalt meg Kagome.
Sesshoumaru már majdnem megszólalt, hogy a démonok már ezelőtt is itt voltak, és nem érti, mit nézett eddig Kagome, ha csak most vette őket észre…De akkor meglátta, hogy mennyire koncentrál a lány…
Ekkor több ezer fénylő gömb jelent meg körülöttük…
- Lelkek…- szólalt meg Miroku.
Mindenki döbbenten figyelte a lelkeket, Naraku egyenesen rémültnek tűnt…
A lelkek kezdtek alakot ölteni, nem csak gömb formában lebegtek, ezért Inuyasháék hamar felismerték Kohakut és a szellemirtókat, meg egy csapat farkas démont, akiket még Kagura mészárolt le régen…
A lelkek Kagome körül csoportosultak…Az ékkő a lány kezébe lebegett, aki, miután elkapta, ökölbe szorította a kezét…Az ékkő felizzott, és a lelkek mind Naraku és Katara felé fordultak…
- Elvetted az életünket! Most bosszút állunk! – mondták, de hangjuk kísértetiesen csengett.
- Azt kötve hiszem…Kanna! Intézd el őket! – mondta Naraku.
Kanna előlépett, és elkezdte beszívni a lelkeket…Ebben a pillanatban egy hatalmas fényű nyílvessző süvített a tükörbe, darabokra törve azt…A tükör darabjai eltűntek, és egy lélek csapódott Kannába…A lány szeme kék színűre váltott, és a hajába is kék tincsek vegyültek…Kanna felszabadult…
A lelkek a démonok felé indultak…Mikor egy lélek hozzáért egy démonhoz, a démon egy fehér fény kíséretében eltűnt, így a démonok lassan teljesen megsemmisültek…A lelkek viszont egyre többen lettek, újabbak is csatlakoztak a sereghez…
- Hát ezért Lelkek Háborúja…- mondta Myouga.
- Igen…Hé! Mi ez?! – kiáltotta Inuyasha.
A Tetsusaiga kiugrott a tokból, Inuyasha keze előtt lebegett…A Tensaiga ugyanígy tett (persze az Sesshoumaru keze előtt lebegett J)…Inuyasha és Sesshoumaru megfogták a kardokat (mindenki a sajátját J)…Azok felvillantak, majd mind a kettőből kékes lángnyelvek csaptak ki…A Tetsusaiga a szokványos méretére nőtt meg, de most a Tensaiga is akkora lett…A két kard hegye Naraku felé mutatott…
- Ez izgalmas lesz…- szólalt meg Inuyasha, Sesshoumaru felé pillantva.
A youkai, beleegyezésként maga elé tartotta a kardját…Inuyasha is így tett, és együtt kezdtek Naraku felé rohanni…
- Ehhez még nekem is lesz egy két szavam! – mondta Katara, egy hatalmas lángfüggönyt küldve feléjük…
Inuyasháék elugrottak…Katara már a következő támadásra készült, mikor egy hatalmas orkán elsöpörte.
- Véged, van, démon…
Mindenki a hang irányába nézett…Ott állt Kagura, szélesre nyitott legyezővel. A boszorkány a csapat mellé lépett…
- Elköteleztem magam…Naraku ellen…- mondta.
A többiek csak bólintottak…Inuyasha és Sesshoumaru újra Naraku ellen indultak…A Kagome körül álló lelkek is velük suhantak…Kagome nyilakkal, Sango a Hiraikotsu-val, Miroku a botjával, és varázsigékkel, Kagura pedig egy hatalmas pengét formált a legyezőjéből, és úgy támadott. Kanna még nem tért magához, ezért ő kimaradt az egészből…
- Most véged van, Naraku! – kiáltották mind.
A Tetsusaiga és a Tensaiga felizzott, és az összes eddigi támadásnál nagyobb erejű csapást küldött Naraku felé…A két csapás fél úton összeolvadt, s így süvített a hanyou felé, a többiek támadásaival együtt. Naraku már nem tudott elmenekülni, a csapások telibe találták…Minden támadás egyszerre érte el, s mikor a csapások elérték a testét, az egy hatalmas hófehér, és vakító fény kíséretében megsemmisült…Azokkal a démonokkal együtt, akik a testét alkották…
- Sikerült…- szólalt meg Sango.
- Legyőztük Narakut…- mondta Miroku.
Ahogy ezt kimondta, a Hold körül lévő csillagok szétszóródtak a szélrózsa minden irnyába, s mindegyik visszatért a szokványos helyére…A Hold nemsokára lement, hiszen, bár ők észre sem vették, a csata egész éjszaka tartott…Miközben a nap felkelt, a lelkek a csapathoz fordultak…
- Köszönjük, hogy segítettetek…- mondták, majd eltűntek…
Ahogy a nap feljött, az utolsó lélek is elhagyta ezt a világot…Kohaku volt az…
- Viszlát, nővérem!…- mondta, majd eltűnt.
Sango még intett egyet utána. Ekkor Kagome teste felragyogott…Kiszállt belőle a Négy Lélek, és visszaszállt az ékkőbe…Kagome, miután a lelke visszatért belé, elájult, egyenesen Inuyasha karjaiba esett…
Folyt. köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
