A sors útjai

13. fejezet: Ellopott kincs

(by Keiko)

-         Ugyan minek kellenek neked a szilánkok?! – kérdezte Miroku.

-         Tudjátok, egész szépen meg lehet növelni velük a démon hatalmát…Meg kéne már valami hobby is…- válaszolta Katara.

-         És azt hiszed, majd szépen odaadjuk neked?! – kérdezte gúnyosan Inuyasha.

-         A ti érdeketekben…- felelte Katara.

-         Tévedsz! – kiáltott Inuyasha, és előrántotta a Tetsusaigát.

Katara szeme alig észrevehetően megrebbent, majd a Tetsusaigára nézett.

-         Szóval ez a híres Szent Kard, a Tetsusaiga…- mondta.

-         Igen…Nézd meg jól…Mert ez a kard lesz, amivel megöllek! – ígérte Inuyasha.

-         Persze, kutyus…- mondta láthatóan nem odafigyelve Katara.

-         NEM VAGYOK KUTYUS!!!!!! – kiabálta Inuyasha, és Katarának rontott.

Néhány másodpercig úgy nézett ki, sikerül megölnie a démont…Néhány másodpercig…aztán Katara ránézett, és két pillanat múlva már máshol állt.

-         Jó a kardod, kutya, de nem jól használod…- mondta.

-         NEM JÓL HASZNÁLOM?!?!?! MAJD MEGLÁTOD!!!!…- kiáltott Inuyasha, és újra Katarának ugrott, aki könnyedén elugrált a támadásai elől.

-         Gyenge vagy…- mondta lenézően Katara.

-         MI?!?!?! – Inuyasha újból a démon felé vágott, de újból mellé talált.

-         Hogy lehet ez?!

-         Úgy kutyus, hogy nem a teljes erejét használod a kardodnak…Csalódást okoztál…Sokkal erősebbnek emlegettek…

-         MI?!?!?! – ordította Inuyasha dühösen.

Már újra Katarának ugrott volna, de egy hang megállította.

-         Inuyasha, higgadj le! – kiáltotta Kagome.

A hanyou a lányra nézett.

-         Azért nem tudsz figyelni, mert nagyon dühös vagy…Higgadj le! – mondta a lány.

Inuyasha Kagomét figyelte, majd bólintott.

-         A lánynak igaza van…Így nem vagy ellenfél…- mondta Katara.

Inuyasha vett egy mély levegőt, és elengedte a dühét. Higgadtan Katarára nézett.

-         Most nézzük meg, mire mész velem, te démon! – mondta.

-         Ez már tetszik…Így nem lesz unalmas az egész…- mondta Katara.

Inuyasha a démonnak ugrott, s hátrálásra kényszeríttette, olyan hevesen forgatta a Tetsusaigát.

-         Most kell használnom a Tetsusaiga erejét...Amíg egyhelyben van...

Inuyasha megfogta a Tetsusaigát, és felkészült a csapásra.

-         Kaze no Kizu!!!! – kiáltotta, és lecsapott.

A csapás egyenesen Katara felé tartott, majd eltalálta.

-         Nem voltál valami nagy szám…- mondta Inuyasha.

-         Úgy gondolod?…- kérdezte valaki a háta mögül.

Inuyasha gyorsan hátrafordult, és a mosolygó Katarával találta magát szemben.

-         Nem volt rossz…De most én jövök…Lánglabda!…- kiáltotta Katara, s az egyik kezéből hatalmas tűzgolyókat kezdett lőni.

Inuyasha vagy elugrált előlük, vagy a Tetsusaigával hárította őket, de érezte, hogy a kard egyre jobban átmelegedik.

-         Ez így nem lesz jó...

-         Nem bizony, kutyus…- válaszolta Katara.

Inuyasha döbbenten nézett a démonra. Nem emlékezett rá, hogy hangosan is kimondta gondolatait.

-         Olvas a gondolataimban?! Akkor azért tudott olyan gyorsan elmenekülni a Tetsusaiga csapása elől...

-         Igen…Így van…Csodálom, hogy nem jöttél rá korábban…- mosolygott Katara.

-         De keményítsünk be, mert ez így unalmas…Lángörvény!!! – kiáltotta a démon, és Inuyasha körül hatalmas örvény keletkezett.

-         Itt a vége, Inuyasha…- mondta Katara, s az örvény szűkülni kezdett, egyre több égési sebet okozva ezzel Inuyashának.

Kagome, aki ezt nem is olyan távolról figyelte, felsikoltott.

-         Inuyasha!!!! – kiáltotta, majd elővett egy nyilat, azt az íjára helyezte, és lőtt.

Inuyasha már nem kapott levegőt a forróságtól…Azt gondolta, itt a vége, meg fog halni, mikor egy fényes nyílvessző süvített el mellette, eltűntetve az örvényt…Majd meglátta Kagomét, kezében az íjjal…

-         Kagome…- suttogta, majd elájult, elejtve a Tetsusaigát.

A kard pont Katara lába elé esett, aki érdeklődve felvette.

-         Jól fog mutatni a gyűjteményemben…- mondta.

A Tetsusaiga izzani kezdett, látszott, hogy égeti Katara kezét.

-         Érdekes…Egész jól védekezik…- mondta a démon, majd az övére tűzte a kardot.

-         Így unalmas lenne megölni téged, Inuyasha…Most megelégszem azzal, hogy elviszem a kardod…A szilánkokért majd később visszajövök…és akkor megöllek…- mondta Katara, majd eltűnt.

-         Inuyasha!!! – rohant oda Kagome az ájult hanyouhoz.

-         Inuyasha, térj magadhoz! – kiáltotta a lány, miközben letérdelt a fiú mellé.

Inuyasha kinyitotta a szemét…Az első, amit meglátod, a mellette térdelő Kagome volt.

-         Kagome…Mi történt?! Hol van Katara?! – kérdezte, majd fel akart ülni, de a lány nem engedte.

-         Inuyasha…Katara…elvitte a Tetsusaigát…- suttogta a lány.

Folyt. köv.

A sors útjai

14. fejezet: A döntés

(by Keiko)

-         MI?!?!? – ült fel rögtön Inuyasha, de rögtön megbánta.

Sebei, mint a tüzes vas, égették a bőrét.

-         Feküdj vissza…- kérlelte a lány, de Inuyasha nem törődött vele.

Fogcsikorgatva, összegörnyedve, de felállt, és el akart indulni Katara után…

-         Hova mész?…- kérdezte Kagome.

-         Mit gondolsz?! Visszaszerzem a kardomat attól a mocskos démontól…- mondta Inuyasha, majd lépett egyet, de a belényilalló fájdalomtól fél térdre ereszkedett.

-         Pihenned kell…Most nem mehetsz utána…- mondta Kagome, és Inuyasha hagyta, hogy barátai egy közeli kis házba vezessék, és hogy Kagome ellássa a sebeit.

-         Most pihenj…Az lenne a legjobb, ha aludnál…- mondta Kagome, majd magára hagyta a házban Inuyashát.

A hanyou már majdnem elaludt, amikor beszélgetést hallott kintről. Nem törődött vele, egészen addig, amíg meg nem hallotta az ő nevét is. Akkor, nehezen, de elment az ajtóig, s ott hallgatózni kezdett.

-         Szóval elvitte a Tetsusaigát…akkor Inuyasha akármikor átváltozhat, és most már nem fogjuk tudni megállítani…- hallatszott Sango hangja.

-         Igen…Ki kell találnunk, mit tegyünk…- hallotta Miroku hangját is.

-         Én mellette akarok maradni…- szólalt meg Kagome.

-         Akármi is történik vele, vagy velem…- folytatta a lány.

-         Én is így vagyok ezzel…Barátok vagyunk…- mondta Sango.

-         Nem hagyjuk cserben egymást…- fejezte be Miroku.

-         Mi is így gondoljuk! – hallatszott Rin és Shippou hangja.

-         Nektek nem kéne már aludnotok…Ahelyett, hogy itt hallgatóznátok?…- kérdezte Miroku.

-         Nos…Hát…Izé…- hebegett-habogott Shippou.

-         Igen, aludnunk kéne, de nagyon kíváncsiak voltunk, ezért beültünk abba a bokorba, és hallgatóztunk…- vágta rá Rin.

-         És mi is Inuyasha mellett akarunk maradni…- mondta felbátorodva Shippou.

-         Shippou elmondta, mi történhet, de egyetértek vele…- mondta Rin.

Inuyasha szomorkásan elmosolyodott.

-         Nem sodorhatom őket veszélybe...Főleg Kagomét nem...

Hirtelen lépteket hallott, ezért gyorsan visszafeküdt a helyére, és úgy tett, mintha aludt volna.

Kagome nyitott be.

-         Hogy van Inuyasha? – hallatszott kintről Sango hangja.

-         Alszik…De a sebei elég jó tempóban gyógyulnak…Még néhány napig fekszik, és jól lesz…- válaszolta Kagome.

-         Az nehéz lesz…Bent tartani Inuyashát…- sóhajtott Miroku.

-         Pedig valahogy meg kell oldanunk, nehogy friss sebeket szerezzen, és átváltozzon…- mondta Kagome.

A lány kiment, de most jól érthetően lehetett hallani a beszélgetők hangját, onnan is, ahol Inuyasha feküdt…

Beszélgető barátai nem is sejtették, hogy a hanyou fejében is egymást kergetik a gondolatok, csak teljesen másról gondolkodik.

Mirokuék, mikor úgy gondoltak, már minden óvintézkedést megbeszéltek a holnapi nappal kapcsolatban, bementek a házba, és lefeküdtek. Shippouék ekkor már aludtak. Hamarosan a többieket is elnyomta az álom…Inuyasha még egy ideig ébren figyelte a közelében alvó Kagomét…

-         Muszáj megtennem...Miattuk...Kagome miatt...- nézett végig Inuyasha a barátain, majd legutoljára még egyszer Kagoméra emelte a tekintetét…

A hold gyengén világította meg a tájat, még is lehetett látni azt a sötét valamit, ami a kunyhóból kilépve az erdő felé vette az irányt...

Másnap reggel Kagome korán ébredt. Körül sem nézve lépett ki a házból, megmosta az arcát, majd újra a kunyhó felé fordult…

-         Meg kell néznem Inuyasha sebét...

A többiek az ő sikítására ébredtek.

-         Mi történt, Kagome?! – kérdezte Sango.

-         Inuyasha…Eltűnt!!! – mutatott a hanyou üres helyére Kagome.

Folyt. köv.

A sors útjai

15. fejezet: Vallomás

(by Keiko)

Késő délután volt…A lemenő nap sugarai végigcsillogtak a fákon, s most egy repülő lényen, ami hangtalanul érkezett a földre. Utasa egy lófarkas lány volt, aki szomorúan rázta a fejét a felé közeledő többi alak felé.

-         Semmi? – kérdezte Kagome.

-         Semmi…- mondta Sango.

-         Körberepültük azt a területet, ameddig eljuthatott, de semmit sem találtunk…- mondta a szellemirtó, mire Kagome lehorgasztotta a fejét.

Inuyasha aznap reggel szökött el, s bár tudták, sebei miatt nem juthatott messzire, nyomát sem találták.

-         Miért kellett Inuyashának elszöknie?! – kérdezte dühösen Shippou.

-         Meg akart minket védeni…Nem akarta, hogy a közelében legyünk, ha netán átváltozik…- monda Miroku.

-         De honnan tudhatta, hogy a Tetsusaiga akadályozza meg az átváltozásban?…Nem mondtuk el neki…Hacsak…- mondta Sango.

-         Hacsak nem hallotta azt, amit tegnap este beszéltünk…- fejezte be Miroku.

-         Akkor is meg kell találnunk…Nézzétek! – szólalt meg Kagome

-         Mit? Mi van? – kérdezte Miroku az égre nézve.

-         Inkább mi nincs…Nincs fenn a hold…- mondta Sango.

-         Akkor Inuyasha most…- kezdte Miroku.

-         Ember…- fejezte be Kagome.

-         Akkor tényleg meg kell találnunk! – mondta Sango, s újra felpattant Kirarára.

-         Rin, Shippou, ti gyertek velem…- mondta, mire a két gyerek felpattant mellé.

-         Én megnézem ezt a részt…- mutatott Miroku balra.

-         Én jobbra megyek…- mondta Kagome, majd Sangohoz fordult.

-         Biztos, hogy mindenhol megnézted?…- kérdezte.

-         Biztos…- mondta Sango, de tévedett…

Egy kis tisztáson, az erdő szélén ült valaki egy tó partján…Fekete hajába néha bele-belekapott a szél…

-         Jaj, Kagome…- sóhajtott Inuyasha.

Kagome nem tudta, miért megy jobbra…De valami azt súgta, arra kell mennie. Nem is nézett semerre sem, csak hagyta, hogy a lába vigye…Már későre járt az idő…Egyre sötétebb lett, csak a csillagok világítottak…Ám nemsokára elkezdett kivilágosodni körülötte az erdő…hamarosan egy kis tisztáson találta magát…A tisztás egy kis tavat ölelt körül…

-         Itt csókolt meg Inuyasha...

-         Jaj, Kagome…- hallott a lány egy halk sóhajt a tó partja felől.

Gyorsan a hang irányába indult…Ott megpillantotta Inuyashát…a szél bele-belekapott hosszú, fekete hajába, ahogy a tó partján állt.

-         Inuyasha?…- szólalt meg alig hallhatóan a lány.

Inuyasha felkapta a fejét…Mintha a nevét mondták volna…A hang felé nézett…

-         Kagome…- sutogta.

-         Inuyasha! – kiáltotta a lány, majd a fiúhoz rohant, és a sebeire vigyázva átölelte őt.

Inuyasha is átkarolta a lányt, s így álltak hosszú percekig…Majd Kagome kibújt Inuyasha karjai közül, s a fiúra emelte tekintetét…

-         Miért mentél el?…- kérdezte, bár sejtette a választ.

-         Mert nem akartam, hogy a közelemben legyetek, ha netán átváltoznék…- mondta Inuyasha.

-         De mi veled akartunk maradni…- mondta Kagome.

-         De ez most más! Itt nem tudom azt mondani, hogy elég, és itt a ti életetek forog kockán!…- mondta Inuyasha.

-         Ez nem érdekel minket! Én veled akarok maradni, és a többiek is!

-         Nem hagyhatom, hogy bajotok essen!…Főleg neked nem…- mondta Inuyasha.

Kagome teljesen ledöbbent…

-         Miről beszél Inuyasha?...

Inuyasha Kagome szemébe nézett.

-