A sors útjai

25. fejezet: Halál és megtisztulás

(by Keiko)

Mikor Kagome magához tért, egyedül volt a tó partján. Körülnézett, Kikyout és Inuyashát keresve, de csak egy marék hamvat, és földet talált. Odarohant a hamvakhoz.

-         Kikyou…- suttogta.

-         Nem sokára te is utána mész…- szólalt meg egy hang a háta mögött, de olyan közel, hogy a leheletét a lány a nyakán érezte.

Kagome hirtelen erős fájdalmat érzett a hátán és a hasán. Mikor lenézett, a hasán egy hatalmas sebet pillantott meg, amiből ömlött a vér…És megcsillant valami…Valami olyan, mint egy karom…

Kagome térdre esett, de megfordult. Inuyasha állt mögötte. A fiú épp lenyalta a lány vérét a karmairól…

Kagome megpillantotta a másik kezében a Tetsusaigát…amiben ott csillogott a szilánk…

A lány fájdalmai ellenére feltápászkodott…És Inuyasha felé lépett.

A fiú láthatóan meglepődött, hogy Kagome még fel tud állni, és hogy a lány nem próbál elmenekülni…

-         Nahát…Te jobban bírod, mit ő…- mutatott Kikyou hamvai felé.

-         Ő már nem tudott felállni, miután lecsaptam rá…- mondta, majd Kagoméhez lépett, és újra belemélyesztette a karmait a lány testébe, de most meg is mozgatta őket, hogy még nagyobb seb keletkezzen.

Kagome köhögni kezdett. Vért köhögött fel.

-         Legalább őt meg tudjam menteni...Még ha én meg is halok...

Kagome megragadta Inuyasha karját, azt, amiben a fiú a Tetsusaigát tartotta.

-         Engedd el a kardomat, ostoba halandó! – mondta Inuyasha, még mélyebbre vájva körmeit Kagome testébe.

A lány érezte a fájdalmat, és újabb adag vért köhögött fel, de erősen tartotta Inuyasha Tetsusaigás kezét…Minden erejével arra koncentrált, hogy meg tudja tisztítani a szilánkot.

Inuyasha karját hirtelen elviselhetetlen fájdalom kezdte égetni.

-         Áh! Mit művelsz, ostoba lány?! Ez fáj! – kiáltotta, és ki akarta húzni Kagome testéből a karmait, de nem tudta.

Eközben Kagome minden erejével azon volt, hogy a szilánkot minél előbb megtisztítsa…

Hirtelen vakító fény csapott fel, és egy éles csendülés kíséretében levált a Tetsusaigáról az ékkőszilánk…Inuyasha felordított…Majd a karmai hirtelen elkezdtek zsugorodni, kijőve Kagome testéből…Az arcáról eltűntek a csíkok, a szeme újra aranyba váltott…Majd eszméletlenül rogyott össze…

Kagome térdre esett…és újabb adag vért köhögött fel…

-         Sikerült...Visszaváltozott...Meg kell néznem, jól van-e...

De már nem jutott el odáig…Összeesett…Vére vörösre festette körülötte a földet…Egyre homályosabban látott…Érezte, hogy elfolyik az élete…

-         Inuyasha...Szeretlek...

-         Inu…yasha…- suttogta.

-         Szeret…Szeret…lek…- suttogta még utolsó erejével.

Azt még halványan érzékelte, hogy a közelben lépések dobognak…Valakik közeledtek…

Még akkor is magánál volt, mikor valaki a nevét kiáltozva lerogyott mellé…Más hangokat is hallott, azok is kiabáltak, de a szavak jelentését már nem fogta fel…

De túl sok vért vesztett, és a szervezete nem bírta tovább a küzdelmet a létért…Lassan összeomlott…Azt még hallotta, hogy valaki a nevét sikoltja, de utána már semmit sem…

A tüdeje leállt, a szíve sem dobogott többé…A vére még szivárgott egy ideig a sebeiből a földre…De aztán az is elállt…Meghalt, feladta a küzdelmet…

Folyt. köv.

A sors útjai

26. fejezet: Egy lélek visszatérése

(by Keiko)

-         Biztos, hogy fel akarsz kelni?…- kérdezte a kunyhóból kilépő Mirokut Sango.

-         Persze…Már jól vagyok…És ha Kagome megcsinálja azt a teát, teljesen útrakész leszek…- válaszolt Miroku.

-         Rendben…- mondta Sango.

Rin és Shippou eddig a közelben játszottak, de most elindultak az erdő belseje felé, sétálni egy kicsit. Sango és Miroku sétálgatni kezdtek a ház körüli tisztáson.

-         Kíváncsi vagyok, miért marad ennyi ideig Inuyasha és Kagome…- gondolkozott hangosan Sango.

-         Talán azért, mert mivel ők ahogy láttam, összejöttek, kellett nekik egy kis idő egymásra is...- válaszolta Miroku.

-         Látszik, hogy javul az állapotod…- jegyezte meg bosszúsan Sango.

-         Most miért?…Ez csak egy feltevés…- mondta vigyorogva Miroku.

Sango már éppen azon volt, hogy lekever egyet Mirokunak, mikor hirtelen összerándult a gyomra…Olyan érzése volt, hogy valami szörnyűség történt…Rémülten Mirokura nézett…

-         Te is érezted?…- kérdezte a hasonlóan rémült szerzetes.

Sango bólintott.

-         Én is…Valami baj történt…- mondta Miroku.

Ekkor a levegőt sikoltás szelte keresztül. Miroku és Sango a kiáltás felé pillantott, de csak a halál sápadt, és iszonyúan rémült Rint és Shippout látta, akik feléjük rohantak. Mindkettejük szeme könnyben úszott.

-         Kagome! Kagome és Inuyasha!…- mondta rémülten Rin.

-         A tó partján!…- folytatta a hasonlóan rémült Shippou.

-         Mi történt?! – kérdezték Mirokuék, de a gyerekek csak azt mutatták, hogy kövessék őket.

Sietve elindultak a két gyerek után. A gyerekek egy tó partjához vezették őket.

Iszonyatos látvány tárult a szemük elé…A tó vize véres, a vér Kagome testéből folyik…Nem messze a lánytól egy kis halom föld és hamv a földön…Kagome mellett pedig az eszméletlen Inuyasha…Kagome élt…Két szót suttogott…

-         Inu…yasha…

-         Szeret…Szeret…lek…- suttogta a lány, majd elcsendesedett.

-         Inuyasha!!! Kagome!!! – kiáltották Mirokuék.

Sango Kagoméhez rohant, letérdelt barátnője mellé.

-         Kagome! – kiáltotta.

Miroku Inuyashához ment.

-         Eszméletlen…- mondta.

Rin és Shippou riadtan álltak a háttérben, figyelve a történteket.

Sango, aki eddig Kagomét figyelte, most felkiáltott.

-         Miroku, Kagome nem lélegzik! – kiáltotta.

A szerzetes gyorsan a lányhoz rohant.

-         Kagome! – sikoltotta Sango, de már nem tudott segíteni barátnőjén.

Miroku sem. Kagome meghalt. Sango zokogni kezdett, Mirokunak is folyni kezdtek a könnyei. A háttérben Rin és Shippou egymás mellett sírtak.

Ebben a pillanatban ébredt fel Inuyasha. Felült, majd a tekintete Kagoméra vetődött.

-         Kagome…- suttogta.

Miroku és Sango ekkor vette észre, hogy a hanyou magához tért.

-         Inuyasha…Kagome meghalt…- suttogta Sango.

-         Az nem lehet...

-         Tudod, ki tette ezt?…- kérdezte Sango.

-         Akárki volt, Kikyout is megölte…- mondta Miroku, a hamvakra tekintve.

Imuyasha a karmait és a kezét nézte. Érezte rajtuk Kagome és Kikyou vérének szagát…Majd megpillantott egy kis, fénylő tárgyat a földön…Felvette…Egy kis, tiszta ékkőszilánk volt…

Hirtelen minden emléke visszatért. Szemét elfutotta a könny.

-         Én öltem meg Kagomét…- suttogta.

-         Mi?…- kérdezték hitetlenkedve Mirokuék.

-         Én öltem meg Kagomét…És előtte Kikyout…Érzem a vérük szagát a kezemen…- mondta Inuyasha.

-         Mi?! Megölted?! Kagome a te nevedet suttogta utolsó erejével, meg hogy szeret, és te megölted?! – kiáltotta Sango.

Inuyasha a démonirtóra nézett. Sango meglátta a hanyou szemében lévő mélységes fájdalmat, szomorúságot és önutálatot…És a fiú szeméből kicsorduló könnyeket…De most nem foglalkozott vele.

-         Kagome szeretett, és megölted! Elárultad őt!!! – folytatta sírva Sango.

Inuyasha lehajtotta a fejét. Azt kívánta, bár halt volna meg ő, nem pedig Kagome…Könnyei a szilánkra csöpögtek…Az elkezdett izzani…Majd kirepült Inuyasha kezéből…Egyenesen Kagome teste fölé…

Hirtelen Kikyou hamvaiból kiszállt egy lélek, és a szilánkhoz ment.

-         A szilánkban van Kagome lelke...

-         Kagome, gyere vissza! – kiáltotta Inuyasha.

-         Nem segítesz ezzel…- mondta Sango elkeseredetten.

-         De…- szólalt meg egy hang…Sango válláról.

-         Myouga? Hogy kerülsz ide? – kérdezte Miroku.

Myouga nem válaszolt, csak a szilánkra nézett, és folytatta…

-         Kagome, mivel miko, a lelkét be tudta zárni a szilánkba…És most a lelkek egyesülni fognak…- mondta.

-         Kagome! Ne hagyj itt! Szeretlek! – kiáltotta teljes szívéből Inuyasha.

Ebben a pillanatban a szilánkból kivált Kagome lelke, és Kikyouéval együtt visszatért Kagome testébe…

Kagome kinyitotta a szemét, majd felült. Bár sebei nagyon fájtak, nem törődött velük.

-         Kagome! – kiáltotta Sango, Miroku, Rin és Shippou.

-         Jó, hogy élsz! – mondták.

Kagome elmosolyodott…A szilánk a kezébe röppent…Felnézett, és pillantása találkozott Inuyasháéval…Rámosolygott a hanyoura, majd a hasáboz kapott, és összegörnyedt fájdalmában.

-         Vissza kell vinnünk a házhoz! – kiáltotta Sango.

Inuyasha bólintott, majd óvatosan felvette Kagomét, és elvitte e kunyhóba. Ott lefektette egy ágyra, ahol Sango ellátta a lány sebeit.

Folyt. köv.

A sors útjai

27. fejezet: Megbocsátás

(by Keiko)

Miután letette Kagomét az ágyra, Inuyasha kiment a kunyhóból. Sango utána akart menni, de Miroku megállította.

-         Hagyd…Szerintem most egyedül akar lenni…- mondta.

-         Annyi mindent vágtam a fejéhez, amikor úgy tűnt, Kagome meghalt…Rettenetes dolgokat…- mondta Sango bűnbánóan.

-         Biztos megbocsát…De most egyedül kell lennie a gondolataival…- mondta Miroku.

-         Menjünk…Nézzük meg, hogy van Kagome…- javasolta a szerzetes.

Sango bólintott, és hagyta magát betessékelni a kunyhóba. Odabent Kagome már felült, bár a sebei még fájtak.

-         Hol van Inuyasha?…- kérdezte a lány.

-         Elment…Biztosan egyedül akar lenni…- mondta Miroku.

-         Szegény Inuyasha...Biztosan magát okolja...Meg kell győznöm arról, hogy semmiről sem tehet...

-         Utána megyek…- határozta el Kagome.

Eközben Inuyasha céltalanul sétált, ment, amerre a lába vitte…Azonban hamarosan egy nagyon ismerős helyen találta magát…Azon a tisztáson, ahol a tó is elterült…

A víz azóta megtisztult…A földön sem látszott Kagome vérének nyoma…Minden teljesen nyugodtnak tűnt…Kívülről…

Azonban Inuyasha lelkében egymást kergették a gondolatok, és az érzések…A kimonójából előhúzott egy fényes kis szilánkot…Merengve nézte…

-         Sangonak igaza volt...Nem érdemlem meg Kagomét...

-         Inuyasha?…

Eközben Kagome Inuyashát kereste…Hirtelen egy ékkőszilánkot érzett…Elindult arra, amerről a szilánkot érezte…Valahogy érezte, hogy Inuyasha az…

Nemsokára a tó körüli tisztáshoz ért…Megpillantotta Inuyashát. A hanyou haját lágyan fújta a szél, a kezében tartotta az ékkő szilánkját, és a szilánkot nézte.

-         Sangonak igaza volt...Nem érdemlem meg Kagomét...- hallotta Kagome a fejében, pedig Inuyasha meg sem szólalt.

-         Inuyasha?…- kérdezte tétován a lány.

Inuyasha hátrafordult. A tisztás szélén ott állt Kagome, aki elindult a hanyou felé.

-         Kagome…- suttogta Inuyasha.

A lány odaért elé, és átölelte. Inuyasha szelíden eltolta magától…

-         Nem szabadna velem lennie...Mi van, ha még egyszer átváltozok?...Nem...Nem sodorhatom veszélybe...

Kagome eközben Inuyashát nézte…A fejében újra hangokat hallott, de most mást…

-         Hallom Inuyasha gondolatait...

-         Figyelj, Kagome…- kezdte Inuyasha, de Kagome félbeszakította.

-         Tudom, mit akarsz mondani…Nem a te hibád volt, hogy megsérültem…Katara és Naraku tervelte ki az egészet…- mondta a lány.

Inuyasha csodálkozva nézett Kagomére.

-         Honnan tudtad ezt?…- kérdezte.

Kagome vett egy mély lélegzetet…

-         Azt hiszem, hallom a gondolatokat…- mondta.

Inuyasha teljesen ledöbbent.

-         Hallja a gondolatokat?...

-         Igen…- válaszolt a ki nem mondott kérdésre Kagome.

-         Aha…Ez…Nem semmi…- mondta Inuyasha még mindig döbbenten.

-         Inuyasha…- szólalt meg Kagome.

-         Tessék?…- kérdezte a fél démon.

-         Ígérd meg nekem, hogy bármi történik is…Veled maradhatok…- mondta Kagome, Inuyashához bújva.

Inuyasha a lány nézett…Elmosolyodott.

-         Megígérem…Ha cserébe te is megígéred, hogy nem lesz semmi bajod sem…- mondta.

Kagome elmosolyodott.

-         Megígérem…- mondta.

-         Én nagyon…- kezdte mondani Inuyasha, de Kagome félbe szakította.

-         Tudom, hogy sajnálod…De nem a te hibád volt…- mondta Kagome.

Inuyasha végigsimította a lány haját és arcát, majd megcsókolta. Kagome viszonozta a csókot…Inuyasha tovább is ment volna, de Kagome ekkor összerándult…A sebe felszakadt, a vére patakokban folyt a ruhájára…

-         Kagome! Más ellátás kell…- mondta Inuyasha, majd felkapva Kagomét a kúthoz rohant, és beleugrott…

Folyt. köv.