A sors útjai

10. fejezet: Megalkuvás

(by Keiko)

-         Kouga menyasszonya…? – kérdezte döbbenten Kagome.

-         Igen…- válaszolt Ayame.

-         Már nem…Kagome az új asszonyom…

-         Mi?! – kérdezte Ayame.

-         Ő…ő az asszonyod?! – kérdezte Ayame, Kagomére mutatva.

-         Igen!

-         Ezt nem hiszem el!!! Én hűséges vagyok hozzád…Neked meg másik asszonyod van!…- kiáltotta Ayame, majd sírni kezdett.

-         Kouga! Neked menyasszonyod van?! – kérdezte Kagome.

-         Igen…- válaszolt Kouga.

-         Akkor miért nem lesz ő az asszonyod?…- kérdezte Kagome.

Ayame Kagomére nézett.

-         Megígérted neki, hogy feleségül veszed, nem? Akkor miért nem veszed el? – kérdezte Kagome.

-         Mert már nem szeretem! Téged szeretlek! – válaszolt Kouga.

Ayame újra sírni kezdett. Kagome odament hozzá, vigasztalni kezdte, közben szemrehányóan nézett Kougára.

-         Már pedig én nem állok kettőtök közé!…- jelentette ki Kagome.

Ayame hálásan nézett rá. Kouga egy ideig a két lányt nézte, majd bólintott.

-         Rendben…Elveszem Ayamét felségül…

Ayame átkarolta Kagomét, majd Kougát, Kagome pedig a démonra mosolygott.

-         De menjünk vissza a barlangba, hideg van…- szólalt meg Kouga.

A lányok bólintottak, majd mind visszamentek. A farkasok közt villámgyorsan híre ment, hogy nem Kagome lesz Kouga asszonya, hanem Ayame. Ennek ellenére Kagomét mindenki Hugi-nak hívta. Miután lefeküdtek Ayame még odasúgta Kagoménak.

-         Köszönöm…

Kagome csak rámosolygott új barátnőjére, majd mindketten elaludtak.

Másnap reggel szörnyű napra ébredtek a farkas szellemek. Ugyanis Ayame és Kagome kijelentették, hogy a barlang egy borzalmas koszfészek, ahol senki sem képes sokáig megmaradni, és takarításra ítélték a csapatot. Miután mindennel végeztek, Kagome Ayaméhoz és Kougához fordult.

-         Szeretnék vissza menni…Visszavinnél?…- kérdezte Kougától.

-         Nem…- válaszolta Kouga.

Kagome és Ayame döbbenten nézett rá.

-         Már érzem a pincsi szagát…Mindjárt itt lesznek…- magyarázta Kouga.

Néhány perc múlva megjelent Inuyasha. Őt Miroku, Sango és Shippou követte Kirara hátán.

-         Te rühes farkas! Hogy merted elvinni Kagomét?! – kérdezte Inuyasha Kougát.

-         Mi közöd hozzá pincsi?! – válaszolt hasonló kedvességgel Kouga.

-         Nem kedvelik egymást, igaz? – kérdezte Ayame Kagomét.

-         Nem…- rázta meg a fejét mosolyogva Kagome.

A két fiú már épp egymásnak akart ugrani, mikor a két lány közéjük állt.

-         Hagyjátok már abba! – szólalt meg Kagome.

-         Teljesen fölösleges veszekedni…- mondta Ayame is.

-         Te meg ki vagy? – nézett Inuyasha Ayaméra. Mirokuék is csak figyeltek.

-         Ő Kouga menyasszonya, Ayame…- válaszolt a lány helyett Kagome.

Inuyasháéknak leesett az álla.

-         Kougának…Mióta van menyasszonya?…- kérdezte Inuyasha.

-         Azzal most ne törődj…Menjünk vissza…- válaszolt Kagome, majd Kougáékhoz fordult.

-         Majd még találkozunk…- mondta.

-         Remélem is…- mosolygott Ayame, majd megölelte a lányt.

Miután Kagome mindenkitől elbúcsúzott, a kis csapat elindult, hogy tovább keresse az ékkőszilánkokat.

Folyt. köv.

A sors útjai

11. fejezet: Váratlan vendégek

(by Keiko)

-         Unatkozom…Miért nem történik már valami?! – kérdezte nyűgösen Shippou.

-         Ne nyavalyogj…- válaszolt Inuyasha.

A kis csapat már egy hete folyamatosan ment, ékkőszilánkot keresve.

-         Kagome, nem érzel sehol sem ékkőszilánkot? – kérdezte Inuyasha Kagomét.

-         Nem…De ha érezni fogok, szólok…- válaszolta türelmesen Kagome.

-         Jó, csak…emlékeztetni akartalak…- mondta Inuyasha.

-         Inuyasha…Ezt nem felejtem el…És ha még is elfelejtettem volna, annyiszor kérdezted, hogy már belefájdult a fejem…- válaszolt Kagome.

-         Jah…Bocs…- válaszolt Inuyasha.

-         Az agyamra megy ez a várakozás! Bár történne valami...

Inuyasha hirtelen felkapta a fejét, és beleszagolt a levegőbe…A többiek várakozásteljesen néztek rá…

-         Sesshoumaru…- szólalt meg Inuyasha, majd nemsokára megjelent Sesshoumaru Jakennel és Rinnel.

-         Hello Öcsém…- köszönt a démon.

-         Mit akarsz? – kérdezte cseppet sem barátságosan Inuyasha.

-         Mi van Öcsi…? Csak nem ballábbal keltél fel? – kérdezte gúnyosan Sesshoumaru.

-         Hagyj már! Vagy mondd el, mit akarsz, vagy tűnj el! – válaszolt rosszkedvűen Inuyasha.

-         Úgy látszik, nincs jó kedved…- húzta tovább Inuyashát Sesshoumaru.

-         Nincs! – válaszolt Inuyasha, és már épp neki akart ugrani Sesshoumarunak, mikor Kagome közéjük lépett.

-         Nyugi Inuyasha…Sesshoumaru…Mit akarsz? – kérdezte a lány.

-         Hozzád jöttem…- válaszolt Sesshoumaru, de a mondatot már nem tudta befejezni…

-         KAGOMÉHOZ?!?!?! MÁR TE IS?!?!?! MIT AKARSZ TŐLE?!?!?! – ordította Inuyasha, és Sesshoumarunak akart ugrani.

-         Osuwari! – kiáltotta Kagome, és Inuyasha a földdel ismerkedett meg közelebbről.

-         Semmi olyasmit, nyugodj le Öcsém…- mondta Sesshoumaru, miután jól megnézte a földön hempergő Inuyashát, majd Kagoméhez fordult.

-         Arra szeretnélek megkérni, hogy vigyázz Rinre, amíg más dolgom van…- mondta a youkai.

-         Milyen dolog? – kérdezte Inuyasha.

-         Ezt nem veled fogom megbeszélni…- válaszolt Sesshoumaru.

Inuyasha újból kezdte felhergelni magát, de miután Kagome megköszörülte a torkát, úgy döntött, inkább csendben marad…

-         Rendben…- mondta Kagome.

Sesshoumaru körülnézett.

-         Hol van Rin…? –kérdezte.

-         Itt vagyok! – jelent meg Rin.

-         Maradj Kagoméval és a társaival, rendben?…- kérdezte Sesshounaru.

-         Rendben…- válaszolt Rin, és megölelte a démont.

Sesshoumaru csak zavartan megpaskolta a fejét, majd elindult Jakennel…Nem sokára teljesen eltűntek a szemük elől…

-         Szerintem ma már ne menjünk tovább…- javasolta Kagome.

A többiek bólintottak, majd letáboroztak. Rin Shippouval játszott, Mirokuék meg beszélgettek.

-         Gyanús, hogy Narakunak semmi hírét sem hallottuk már nagyon régóta…- jegyezte Meg Inuyasha.

-         Igen…rossz érzésem van ettől…- mondta Kagome.

-         Nekem is…- mondta Sango.

-         Nekem is…- tette hozzá Miroku.

Ekkor már Rin és Shippou aludt. Inuyasháék még beszélgettek egy kicsit, majd ők is aludni mentek.

Folyt. köv.

A sors útjai

12. fejezet: A tűz úrnője

(by Keiko)

-         Kagome…?

-         Igen, Rin? – kérdezte a lány.

-         Hova megyünk?

-         Ékkőszilánkokat keresünk…- magyarázta Kagome.

-         És mikor fogunk találni?…– kérdezte Rin.

-         Azt nem tudom…- vallotta be Kagome.

-         Aha, értem…- mondta a kislány, majd tovább játszott Shippouval.

Kagome sóhajtott egyet. Megint majdnem egy hete úton voltak…És semmit sem találtak. Sem ellenséges démonokat, sem ékkőszilánkokat…

-         Furcsa ez az egész...Mintha készülne valami...Valami nagyszabású...

Kagome gondolatait a mellélépő Inuyasha oszlatta szét.

-         Mi a baj?…- kérdezte.

-         Semmi…Csak olyan feszült vagyok…Mintha készülne valami…- válaszolt a lány.

-         Én is…Nem csak te érzed így…- mondta Inuyasha, majd Kagoméra nézett, aki mereven előre figyelt.

Nem igazán beszélgettek az után az éjszaka után…

-         Nemsokára lesz egy hónapja, hogy megcsókoltam!...

Inuyasha csendben ment tovább Kagome mellett.

-         Kagome?…- lépett a lány mellé Sango.

-         Igen?…- kérdezte Kagome.

-         Te is érzed?…Olyan feszült minden…- mondta Sango.

-         Igen, én is érzem…- kapcsolódott be a beszélgetésbe Miroku is.

Inuyasha komoran felnézett.

-         Akkor mindenki kétszeresen figyeljen mindenre…Nagy baj lehet, ha mind megéreztük…

-         Ahogy mondod! – hallatszott egy idegen női hang.

Inuyasha barátai elé ugrott, és előrántotta a Tetsusaigát.

-         Ki vagy te?! Mutasd magad! – kiáltotta.

-         Ahogy akarod…- válaszolt a hang, majd hirtelen egy nő állt előttük.

A nőnek derékig érő tűzvörös haja és szeme volt, ami jól mutatott éjfekete, vörös mintákkal díszített ruháján.

-         Ki vagy te?! Az biztos, hogy démon vagy…- mondta Inuyasha.

A nő elmosolyodott.

-         Egész okos vagy fél démon létedre…Igen, démon vagyok…

-         Mi a neved?! – kérdezte Inuyasha.

-         Katara vagyok, a tűz úrnője…Te pedig, ha jól sejtem, Inuyasha vagy…

Mindenki döbbenten állt. Végül Inuyasha összeszedte magát, Katarara nézett.

-         Honnan tudod a nevem?! – kérdezte.

-         Elég sokat mesélnek a fél démon Inuyasháról, és a társairól, akik a Shikon no Tama darabjait keresik…És nem sok fél démon mászkál az erdőben…

-         Szóval már hallottál rólunk…És megtudhatnám, mit akarsz?! – kérdezte Inuyasha.

-         Még nem mondtam volna?…Oh, milyen udvariatlan vagyok…- válaszolt Katara.

-         Nyögd már ki!…- mondta Inuyasha.

-         Türelem, kis kutyus…- mondta gúnyosan Katara.

-         KIS KUTYUS?!?!?!

-         Milyen könnyen fel lehet dühíteni…Nem leszel nagy ellenfél…- mondta lenézően Katara.

-         MI?!?!?!

-         Na, mindegy, essünk túl rajta…A nálatok lévő ékkőszilánkokat akarom…- fejezte be Katara.

Folyt. köv.